A ZOOM Egyesület szervezésében 2015-ben első alkalommal kerül megrendezésre a ZOOM kiállítás, amely egy nagyszabású kampány kezdő állomása volt. A kiállítás Budapesten, a Próféta Galériában, május 21-én csütörtökön, 17-20 óráig volt megtekinthető.
A kiállítás elsősorban Dr. Mangó Gabriella „Fecske-Bucska” és a „Kajándék és Repeták” című versesköteteihez kapcsolódtak, de a gyerekek bármely nekik tetsző, őket megragadó vershez, meséhez, zenéhez kapcsolódó rajzokkal szerepelhettek.
Támogatóink (link), akik elismert emberek mindannyian dedikálták is a rajzokat, melyeket a gyermekek a fenti személyek aláírásával kaptak vissza. Pintácsi Viki pedig négy, a témához kapcsolódó fotóját ajánlotta fel a kiállításnak.
A kiállításon részvevők:
- Cukorbeteg gyerekek (2 csoport)
- Korzettes-scoliozisos gyerekek
- Autista gyerekek
- Daganatos gyerekek
- Nagyothalló gyerekek
- Vak illetve gyengénlátó gyerekek (2 csoport)
- Egészséges gyerekek (3 csoport)
- „Mozdulj az Egészségedért Mozgalom” (12 csoport)
A ZOOM-misszióhoz csatlakoztak a Budapesti Református Általános Iskola tanulói is, akik nem kedvezményezettjei a kiállításnak csak egyetértenek a ZOOM-gondolat céljaival, s ezért rajzoltak. Csatlakoztak egyéni kezdeményezésben olyan gyerekek, akiket szintén a mondanivaló érintett meg.
Több, mint 400 rajz készült el, 223 gyermek munkája alapján.
A kiállítás háziasszonya: Zweegman-Kocsis Magda
A megnyitó műsora:
Érdi Tamás zongorán játszik
Németh Kristóf Várnai Zseni: Csodák csodája című versét szavalja
A Sashalmi Waldorf Iskola tanulói adják elő furulyán a Hajnalnóta és az A juhásznak jól megy dolga, valamint énekelve és gitárral a Legyetek jók, ha tudtok... c. dalt
Dr. Mangó Gabriella beszél a ZOOM-Misszióról
Dobó Kata elmondja Ornella Fiorini: Lányomnak című szerzeményét
Korzettinák aerobic bemutatója (Felkészítő tanár: Hunyad Emese)
Zárásként Ihász Gáborral közösen írt dalát, az Egyszerűen című szerzeményt adják elő Heilig Gábor és Eszményi Viktória segítségével a Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolája tanulói, akikhez flashmobhoz illően csatlakozik majd a résztvevő közönség is.
Gondolatok a Próféta Galériában rendezett kiállítás után
…5 hónapja kezdődött. Írtam egy gyermekverses kötetet, Fecske-Bucska címmel, s gyerekek elkezdtek rajzolni rá illusztrációt. Először egy csoport, majd még egy csoport így lett 12 gyermekcsoportunk! Lásd: kedvezményezettek. A verseskötetből más lett/lesz, viszont a gyerekek rajzoltak! Több, mint 400 rajz készült el, 223 gyermek munkája alapján. Ezek a gyerekek egészségesek, krónikusan betegek (cukorbetegek, scoliozisosak (nagyfokú gerincferdültek)—korzettet hordanak (párat ki is állítottunk a kiállításon)) és fogyatékossággal élők (Vak-gyengén látók, siketek, autisták). A kiállításon nem tudni, ki melyik rajzot rajzolta. A gyerekek semmilyen formában nincsenek megkülönböztetve! Mert pontosan ez a mondanivalónk lényege: NEM az a fontos, ki az egészséges, ki a beteg! Ezek belénk rögzült sztereotípiák! A fontos a tolerancia, az önmagunk és mások elfogadása, az adni akarás, és a pozitív életszemlélet! Kérdem: akinek mindene meg van, egészséges, s még sem tud örülni az életnek, az mennyire egészséges? S aki a Hősi dal, c. versre siketként mosolygó alakot rajzolt, hangokkal, Ő mennyire fogyatékos? Kiállításunk nem a témakör jogi-egészségügyi megközelítése! Kiállításunk célja, az egymással való kommunikáció, a gyerekcsoportok figyelemmel és anyagiakkal való támogatása, s a nevezéktanok megváltoztatása: Kevesebb segítséget igénylő gyerekek és több segítséget igénylő gyerekek.
Van olyan kisgyerek, aki 14 évesen nagyon nagy tehetséggel tűnik ki a rajzaival a többiek közül! Van gyengén látó gyerek, aki szivárványt rajzol! Van egy kislány, aki nagyon beteg, s akinek a rajzát Polgár Judit, az kislány szavaival élve: „A világ legokosabb nénije” írta alá, s ez ennek a gyereknek erőt ad a betegsége elviselésében, mert akkor „Ő biztosan érték”, s ennek a tudatában megy kórházba, műtétre! Vannak olyan iskolák, akik nem kedvezményezettek, hanem a mondanivaló mögé álltak oda. Valahonnan meghallották, s rajzoltak! S örültek! Van olyan gyerek, akik a Szeretet angyalát rajzolta le, hogy mindenki egészséges és boldog legyen! Láthatják Pintácsi Viki fotóit. Nagyon beteg gyerekekről készítette a fotókat, de ha a gyerekek szemét megnézik, ott nem félelmet, haragot, lemondást látnak, hanem Örömet! Van egy kisfiú, akinek a fotói szintén szerepelnek a kiállításon, aki már nem él, 14 éves korában meghalt. S úgy végrendelkezett, hogy a temetésére nem kér virágot, virágpénzt kér, s azt kéri, ha a fotóiból lesz kiállítás valamerre, annak a bevételét gyűjtsék össze, s vegyenek belőle egy orvosi műszert, egy bronchoszkópot, az egyik gyermekklinikának, hogy tudja vele segíteni a társai gyógyulását! Mi ez, ha nem életöröm és életszeretet! ? … Van mit tanulnunk a gyerekeinktől!
A verseim csak cím formájában és Braille-írással szerepelnek a kiállításon. Mert nem ez a lényeg! Ez csak egy összekötőkapocs volt, s az ország különböző részein, Nyíregyházán, Gyulán és annak környékén, Gyöngyösön, Gyöngyössolymoson, Budapesten, Diósjenőn, mint egy nagy közös osztályban, EGYÜTT dolgoztak a gyerekek!
Kérem, amikor kimegy a kiállításunkról legalább egy embernek mondja el, hogy ÉLNI jó! s ha már egy ember lelkében fényt tudott gyújtani, s más is fényt tud egy másik emberben gyújtani, akkor apró kis lámpások fognak világítani mindenfelé, s győz az emberek közötti távolság felett az ÖRÖM és a SZERETET!
Nagyon sok szeretettel: Dr Mangó Gabriella, Keszthelyi László és a ZOOM Egyesület tagjai
2015.05.21.
